HTML

A zsidótörvényektől a luxusadóig

A politika fejlődése a zsidótörvényektől a luxusadóig avagy A demokrácia agyonhallgatott árnyoldala

Friss topikok

  • Eonymus: Az eredeti vitaindító elég régen íródott, akkor még élt a luxusadó, de nem volt sem általános érté... (2009.10.10. 11:45) vitaindító

Linkblog

Archívum

vitaindító

2008.02.24. 22:37 Eonymus

 

Mint tudjuk, a demokrácia nem tökéletes, csak még nem találtunk ki jobbat.

Az egyik alap probléma abból fakad, hogy egy személyben választópolgárok és adófizetők is vagyunk de amíg választópolgárként a szavazataink egyforma súlyúak, addig adófizetőként a teherviselésünk nagysága nem egyenlő. Ráadásul azt, hogy a teherviselés mennyire durván tér el az “egyenlő mértékű” teherviseléstől, hogy mekkora az egyenlőtől való „méltányos” vagy „IGAZSÁGOS” eltérés azt gyakorlatilag egyszerű többségi szavazással az éppen hatalmon lévő politikai erők döntik el tetszésük szerint, az adórendszer szabályozógombjainak tekergetésével.

Nem akarom ebben a blogban megoldani a kérdést, csak fel szeretném hívni a figyelmet egy anomáliára, ami sokak számára homályba vész és a hatalom részéről mindent megtesznek, hogy homályban is maradjon.

A kormánynak pénzre van szüksége. Ezt adókból szedi be. Az adózók viszont egyben választópolgárok is, akik nem szeretnek adózni. Mit tehet a kormány, ha még több adót szeretne beszedni, de mégsem szeretné elbukni a következő választásokat?

Vegyünk egy egyszerű számpéldát.

Ha 100 adózó közül mind a 100-tól beszed újabb 1-1 forintot, akkor magára haragítja mind a 100 adózót, azaz mind a 100 választópolgárt és elbukja a következő választásokat. Ennél sokkal jobban is be lehet szedni azt a 100 forintot: a 100 adózó közül csak 1-től vesz el pénzt, ettől az egytől viszont 100 forintot. A többi 99 esetleg még mindig felháborodhatna (bár ismerve a magyar mentalitást, nyilván nem annyira, mint az előző példában, ahol tőlük is vettek el 1-1 forintot), ezért a tökéletes recept az, ha a szerencsétlen kiválasztott adózó ellen a hatalom még valami demagógiával fel is hergeli a többi 99-et. Így ügyesen trükközve el lehet érni, hogy egyetlen szavazópolgár szavazatának elveszítése árán a 100 forint adó is befolyjon és a többi 99 szavazó is kevésbé utálja az aktuális hatalmat, mint előtte.

Röviden: a hatalom számára az adórendszer tekintetében nem az a nyerő stratégia, hogy az adórendszert valami elvont igazságossági kritériumok alapján próbálja kialakítani, hanem az hogy a beszedni kívánt adót ("darabra") minél kevesebb adózó (=választó) magáraharagításával szedje be.

Hol láttunk már hasonló példát? Bocsánatot kérek az érintettektől, nem szeretném bagatellizálni vagy elviccelni a kérdést, de a példa nagyon ide kívánkozik:

A zsidótörvényeket egy önmagát jogállamnak vélő ország , önmagát demokratikusan megválasztottnak vélő parlamentje szavazta meg és iktatta be a jogrendbe. Megfelelő demagógia segítségével az ország lakosságának jó részével pedig elhitette, hogy ez rendben is van, a világ így IGAZSÁGOSABB lett mint előtte volt. 

A recept azonos a számpélda receptjével. Végy el minél kevesebb adózótól / választópolgártól minél többet, csak jól ideologizáld meg a dolgot, hogy a többiek ne háborodjanak fel túlságosan.

A zsidótörvények még nem voltak „tökéletesek” a hatalom szempontjából, de a politikusok sokat tanultak az esetből.

Az első probléma a kiválasztási feltétel körül adódott. 100 ember esetén még valahogy el lehet dönteni, hogy ki legyen az az egy, akitől a legérdemesebb elvenni a 100 forintot, de országos méretekben már nem ilyen egyszerű a helyzet. Valami általánosan érvényesíthető kiválasztási szempontot kell találni. A vallási alapon való kiválasztás nem bizonyult igazán szerencsésnek. Ismét elnézést kérek a látszólagos bagatellizálásért, csak a dolog lényegére szeretnék egyszerűbben és tömörebben rávilágítani.

Sok vallási alapon kiválasztott áldozaton nem volt elég „nyereség”, mert szegény volt és gyakorlatilag semmit nem lehetett elvenni tőle, miközben ugyanannyi adminisztráció, szállítási költség, stb. volt vele is mint a gazdagabb sorstársaival.

A második probléma az volt, hogy rövidtávra maximalizálták a bevételt.

Maradjunk még egy pillanatra a 100 emberes példánál. Ha a szerencsétlen egy, akitől elveszik a 100 forintot emiatt éhen hal, akkor bezsebelt a hatalom egy százast és vége a dalnak. Ha csak 50 forintot vesz el tőle, de ezzel eléri, hogy nem hal éhen és 1-2-3 év múlva megint el lehet tőle venni 50 forintot, akkor 4 év alatt 4 x 50 = 200 forintot sikerült legombolni róla, szemben az éhenhalás esetén beszedett egyszeri 100 forinttal.

A harmadik probléma az volt, hogy akik tudtak (és erre pont a legmódosabb kiválasztottaknak volt lehetőségük) még időben külföldre menekültek.

Mit lehetne tenni, hogyan lehetne tökéletesíteni a kiválasztást és a lenyúlást?

  • Olyan kiválasztási szempontot kell találni, ahol a kiválasztottak nagyobb arányban fizetőképesek mint a vallási alapú kiválasztás esetén. A vallási alapon történő bármilyen megkülönböztetés amúgy sem tekinthető már szalonképesnek a mai Európában.
  • Csak annyit kell lenyúlni róluk, amibe még nem pusztul bele a kiválasztott kisebbség, esetleg valami matematikai modellel optimalizálni kellene a lenyúlás mértékét hosszabb távra, de legalább a választási ciklus idejére.
  • Jó lenne úgy kitalálni az egész rendszert, hogy a kiválasztottak ne tudjanak külföldre menekülni az adózás elől
  • A vallási alapú kiválasztás már nehezen tartható, jobb lenne valami más, divatosabb demagógiát alkalmazni (terroristák, maffiózók, hazaárulók, stb.)

Önnek van valami ötlete? 

A hatalomnak van. Több is. Az egyiket így hívják: luxusadó.

  • Zseniálius kiválasztási szempont
    Akinek nagy háza van, az adót is tud fizetni. Ha esetleg mégsem, akkor ráterhelik a házra az adót aztán egy idő után egy vevő vagy egy örökös majd kifizeti, vagy ha nem, hát elárverezik a házat. A pénz előbb utóbb kamatostul befolyik a kasszába.
  • A lenyúlás mértéke
    Nem kell elvenni az egész házat, hiszen azt már nehéz lenne megideologizálni a többség, a „99-ek” számára, de azért egy jó izmos összeget be kell szedni minden évben.
  • Külföldre menekülés
    A házat nem lehet külföldre vinni. Ha a kiválasztott úgy is dönt, hogy itt ebből ennyi elég, a ház és az adója akkor is itt marad.
  • Ideológia / demagógia
    Hát erre sok energiát nem vesztegettek. Magyarok esetén nem is nagyon kell. A gazdagokra úgy is irigy mindenki, elég azt mondani, hogy ez egy  IGAZSÁGOS adó, meg mindenki TUDJA azt is, hogy akinek nagy háza van az csak adócsaló lehet (esetleg még maffiózó is).

A luxusadó több más szempontból is sikeres stratégia.

Ha már egyszer lenyelte az ország a békát és ELVI ALAPON nem tiltakozott senki, legalább is nem volt miatta taxis blokád, akkor szépen lassan lehet tekergetni a szabályozógombokat és egyre több pénzt beszedni ezen a módon, hiszen most már tudjuk, AZ ELV HELYES, az ideológia (demagógia) rendben van. Lehet lejjebb vinni az luxusadóval sújtott ingatlanok értékhatárát, lehet emelni az adó mértékét... Aztán egyszer csak a korábban kárörvendő 99-ek közül egyre többen döbbennek rá, hogy most hirtelen ők is „kiválasztottak” lettek.

A választott demagógiában rejlő logikai baki sem feltűnő a világnak ezen a részén, hiszen hasonló logikához szoktattak minket évtizedeken keresztül. Pedig van baki és nem is kicsi.

Az érvelés így hangzik:

  • Sok adócsalónak/maffiózónak van nagy háza.
  • Az adócsalás/maffiázás igazságtalan.
  • Adóztassuk meg a nagy házakat és igazságosabb lesz a világ.

Én azt hallottam, hogy a jogállamiság egyik alapelve, hogy inkább meneküljön meg 100 bűnöző, mint hogy megbüntessünk egyetlen ártatlant. Van aki ennek az ellenkezőjét mondja: inkább szenvedjen 100 ártatlan, mint hogy megmeneküljön egyetlen bűnös. Emlékeim szerint ez utóbbi gondolat leginkább Sztálin nevéhez fűződik.
Mi most melyik oldalon is állunk???

Számtalan szép ház épült tisztességesen adózott pénzből. Akinek saját cége van, vagy jól ismeri az adózási szabályokat, az tudja, hogy mire egy százmilliós értékű ház felépül addigra már SOKSZOR százmillió adót bevasalt az állam az adózón: a cégek nyereségadót fizettek, az egyének jövedelmét jövedelemadó terhelte, a megvásárolt téglák után áfát kellett fizetni, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem.

Úgy tűnik, ennyi adó még nem volt elég ... Végül is, ha le lehet nyúzni még egy bőrt ...

Meg hát egyébként is sokkal egyszerűbb MINDEN nagy házat megadóztatni, mint azzal szöszmötölni, hogy kiszűrjék a nagy házak tulajdonosai közül a tényleges adócsalókat.

Bármely adó indoklásánál azzal elintézni a kérdést, hogy ez egy igazságos adó, a polgárok szellemi képességeinek durva semmibevevése. Igazságos adó ugyanis nincs. Legfeljebb az egyik harmonikusan kidolgozott adórendszer lehet igazságosabb egy másik harmonikusan kidolgozott adórendszernél. Az, hogy például a sokat emlegetett örökösödési adó igazságos vagy sem, önmagában egy értelmezhetetlen kérdés. Az örökösödési adó a teljes adórendszer része és csak így, a többi adóval együtt van értelme vizsgálni.
Magyarázatul itt van egy szándékosan szélsőséges példa:
Szerintem sokan aláírnák azt a szerződést, hogy életük során nem kell egyetlen fillér adót sem fizetniük, de cserébe amikor meghalnak, az állam elveszi a hátrahagyott örökségük 60%-át. Ez kevés ember igazságérzetét sértené. Nagy botrány lenne viszont, ha a mai adórendszer egyéb más elemeit változatlanul hagyva felemelnék az örökösödési adót 60%-ra. Nem állítom, hogy a két ötlet közül közül bármelyik követendő lenne, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy az egyes adónemek igazságossága önmagában, a teljes adórendszerből kiragadva nehezen értelmezhető. Aki ilyen irányú sommás kijelentéseket tesz az némiképp „gyanús”.

Azt már meg sem kérdezem, hogy melyik párt programja próbálkozik meg annak a meghatározásával, hogy szerinte milyen is lenne egy igazságos adórendszer ...

Ha nem tudjuk megoldani a demokráciának a blog elején felvázolt anomáliáját, legalább arra kell törekednünk, hogy a létezéséről és a mibenlétéről minél többen tudjunk, hogy a jövő „zsidótörvényeit” a hatalom egyre nehezebb tudja megmagyarázni, egyre nehezebb tudja lenyomni a torkunkon.

Ha egyetért a felvetéssel, vagy legalább azt hasznosnak találja, hogy a kérdésről egyáltalán elgondolkozzunk, akkor hívja fel ismerősei figyelmét erre a blogra.

Ha zavarja a zsidótörvényekkel való példálózás, akkor egyrészt elnézést kérek, másrészt javaslom, hogy vigye végig a gondolatmenetet mondjuk a kommunista időszak államosításaival.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://adoztatas.blog.hu/api/trackback/id/tr23353126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

taxpayer 2008.03.14. 14:06:42

Na végre, pont ilyenek járnak nekem is a fejemben.
Nekem is tele van a tököm hogy a fizetési papíron a "levonás" rendszeresen magasabb mint a "kifizetés". És ezt még el is viselném, ha nem vágnák a pofámba rendszeresen, hogy szolidáris legyek, hogy még lelkiismeretfurdalásom is legyen és még én kérjek elnézést...
Persze sose lesz ilyen de tényleg valami olyan kellene, hogy a választójogot kössék müveccséghez, IQ teszthez, vagy súlyozzák a szavazatokat a befizetett adó nagyságával. Ez utóbbi önszabályzó is, mivel ha a sokat adózó érdekeit figyelembe veszik, akkor csökken az adója, ezzel csökken a szavazata súlya és akkor megint növelik az adóját...

is 2008.03.14. 14:09:10

hihetetlenül logikus leírás, ittam minden szavát, addig amíg ... a "luxusadó" bevezetésével kapcsolatban összesen egyetlen lehetséges indoklás jelent meg: nevezetesen egy rosszindulatú, igazságtalan, harácsoló hatalomé. ha ez még Mo-n így is lenne, ez az adó szerte a nagyvilágban létezik, tehát leglábbis egy pillanatra meginog az ember. és ha felcsapja a vonatkozó szakirodalmat, bizony mit talál: van itt más, nem rosszindulatú, nem igazságtalan, nem harácsoló indoklás is.

nevezetesen, hogy az adó az egyszerűen a pénzáramlás lefölözése. nem rontjuk a pénzt, mint a középkorban a királyok (illetve csak módjával), hanem explicite beszedjük az emberektől a rajtuk átáramló pénz egy részét. hol lehet ezt megtenni:
1. amikor bérként megkapja a munkája után (SZJA)
2. amikor vesz belőle egy másik árucikket (ÁFA)
3. amikor jól megfogható, nagyértékű vagyonban felhalmozza (vagyonadó)

a lényeg, hogy a három ponton összesen mennyit akarunk beszedni. és ez azon múlik, hogy melyiket a legegyszerűbb. a középkorban nem volt munkajövedelem, meg a kereskedelmi forgalom is csak-csak, ezért kapuadó, meg füstadó volt, ami centire pontosan a mai ingatlanadó
(mert hogy pontosak legyünk, nem luxusadó a helyes elnevezés, hanem ingatlanadó) őse. semmiféle népszerűségi kérdés nem volt mögötte, tekintve, hogy az uralkodót nem a nép választotta 4 évente. a XIX. századi gyári munkások viszont már megfoghatóak voltak a munkajövedelmeikben, amikor viszont az ingatlannyilvntartás volt össze-vissza a sok építkezés, és nagy munkaerővándorlások miatt. akkor vezették be a munkajövedelmek adóztatását.

ez egy ilyen balanszírozás: hol próbálnak az emberek kibújni, és hol a legegyszerűbb megállapítani és beszedni. a kapuadót példaul simán megpróbálták kivédeni azzal, hogy több család költözött egy kapu mögé. na akkor vezették be a füstadót, ami kéményre ment, és nem kapura. már akkor is így ment ez, bizony.

ez az összeesküvéselmélet logikailag nagyon tetszetős. kár, hogy meglehetősen gyenge történelmi, és szakmai ismeretek állnak mögötte.

Eonymus 2008.03.15. 08:33:15

Kedves "is"!

Köszönöm a kritikát és a kiegészítést.
Néhány megjegyzés:

(1) Két különböző dologról beszélünk, emiatt valójában nem megcáfolja a gondolatmenetemet, hanem megerősíti azt.
A luxusadó nem az ingatlan adó köznyelvi megfogalmazása. Mindkettő létezik. Nálunk a luxusadó egy hatályban lévő adónem, az ingatlanadó pedig napi beszédtéma.
Ön tehát az (általános, értékalapú) INGATLANadóról beszél, én viszont a LUXUSadóról. A kettő között óriási különbség van, éppen a fenti gondolatmenet szempontjából.
Az ingatlanadó minden ingatlant sújtana, tehát ebből a szempontból inkább az első esethez áll közelebb: 100 emberből 100-tól elvenni 1-1 forintot. (Csak távolról hasonlít az első esethez, mert egyrészt nincs mindenkinek ingatlana, másrészt nem ingatlanonként x összeget kell adózni, hanem az értékének egy z százalékát.)
A luxusadó viszont csak egy magasabb értékhatár feletti ingatlanokat sújtja, ezzel a második esethez hasonlít: vegyünk el 100 ember közül csak 1-től, de tőle sokat.
Vegyük észre: a luxusadó Magyarországon egyetlen pisszenés nélkül átment a parlamenten, míg az általános értékalapú ingatlanadónak hosszú cirkusz után épp a napokban adták meg a kegyelemdöfést.

(2) Abból, hogy valami általános gyakorlat a világban, még nem következik az, hogy ez a gyakorlat jó is (ha úgy tetszik jogos, igazságos, méltányos, stb ...).
A tőlem szokásos extrém példa: egy időben általános és jogszerű gyakorlat volt a boszorkányégetés.
Egy kevésbé extrém példa: egy időben természetesnek tekintettük, hogy a személyi jövedelemadó progresszív, vagyis a nagyobb jövedelműek nem csak azért fizetnek több adót, mert a magasabb jövedelemnek az x százaléka is magasabb, hanem még egy magasabb százalékkal is kell adózniuk. Miért is? Manapság egyre több országban térnek át az egy kulcsos személyi jövedelemadóra. Megjegyzem a progresszív adóztatás is a minél kevesebb embertől minél többet elvenni logikáját követi.
Vegyük észre szintén: épp a napokban jelentek meg nyilatkozatok, hogy az egy kulcsos adóztatás nálunk jó ideig nem kerülhet napirendre.

(3) sokféle adórendszerrel lehet együtt élni, az igazán fájdalmas az tud lenni, amikor azt össze-vissza változtatgatják. Minden ilyen változásnak vannak nyertesei és vesztesei. Ha kell, mondhatok példákat is ...
Az luxusadó új adónemként való bevezetése meg ráadásul bizonyos tekintetben visszamenőleges adóztatás is. Azokban az országokban, ahol ingatlan adó régóta létezik, ennek a figyelembevételével építenek / vásárolnak ingatlanokat az emberek és addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. Nálunk a luxusadó bevezetésekor a hatálya alá eső ingatlanok tulajdonosai nem tehetik meg azt, hogy visszamenőleg megváltoztatják a döntésüket és mégis inkább egy számmal kisebb házat építenek. Ha eladják arra is ráfizetnek, mert az árba az új vevő már belekalkulálja, hogy majdan adókat kell utána fizetni.

közvéleménykutató 2008.10.02. 13:34:44

Okos gondolatok.

Néhány felvetés:

- A luxusadónak nem pusztán, és talán nem is elsősorban az lehet a szerepe egy értelmes adórendszeren belül, hogy bevételt hozzon az államnak, hanem hogy a társadalmilag kevéssé produktív költéseket "büntessük". A százmilliós házakra, a nercbundákra és a több tízmilliós autókra költött pénzek jobban hasznosulnának máshol. Ezen azt értem például, hogy ha nem egy szuper Volvo terepjáró, hanem 5 korszerű, kis fogyasztású kisteherautó "vásárlódna" ugyanabból a pénzből, mely utóbbiakat pékségek használnák az áru terítésére, az inkább hozzájárulna a fejlődéshez és a közjóhoz. Emiatt nem tartom hülységnek a luxusadót, és valami hasonló, mint a cigire kivetett extra adó: elsősorban a magatartást kívánja befolyásolni.

- Én azt hiszem, hogy elsősorban ott kell "lefogni" az adót, amikor a pénzt elköltik. Arra kell sarkallni az embereket, hogy keressenek (dolgozzanak) sokat, és költsenek keveset. Ekkor fejlődik a közösség, és akkor az a kevés, amit elkölt, végül több lesz, mint korábban. Emiatt hülyeség az ÁFA csökkentése, és emiatt csökkenteni kell a jövedelemadókat.

- Az 1 és 100 ember problémája, amit az írás feszeget, azért még inkább valós, mert az adó ágon túl van egy másik oldal: a támogatási ág. Gyanítom, hogy többen vannak azok, akik kapnak az államtól, így ők pláne akarják a "szemét gazdagok" megadóztatását, mert ők abból kapják a segélyt.

Írjál má' még!

danaz · http://www.autostat.hu/autos-forum 2009.10.09. 12:56:23

@is: az általad említett "balanszírozás" nagyon tetszetős kifejezés, használhatnák a kormány PR-osai is, de ez akkor lenne valóban egyensúlykeresés, ha az egyik adó bevezetésével/emelésével egy másik adó (jelentősen) csökkenne. Amíg ez nem történik meg, addig én ebben újabb sarcolást látok.

Az egy dolog, hogy olyanokat is megsarcolnak, akiknél ez jogos, mert pl. a jövedelmük 80%-a fekete, de emiatt ne a normálisan adózókat szívassák, hanem a nem-adózókat büntessék. Persze az előbbi sokkal könnyebb.

Eonymus 2009.10.10. 11:45:21

Az eredeti vitaindító elég régen íródott, akkor még élt a luxusadó, de nem volt sem általános érték-alapú ingatlanadó, sem vagyonadó - a mai formájában.
A luxusadót az AB eltörölte, de leginkább "formai" okok miatt.
Megszületett viszont a vagyonadó.
Az elv változatlan, csak most lejjebb kerültek az értékhatárok, ahogy az a luxusadó kapcsán előre megjósoltam. 100 millióról lement 30 + 15 millióra.
Hogy az érvelés demagógia vagy "igazságosságra" való törekvés, erre a következő gondolatkísérletet javaslom.

Hatalom: a nagyértékű ingatlanok jelentős részét adózatlan (fekete) jövedelemből építették, ezért ezeket meg fogom adóztatni.

Polgár: Értem, sőt megértem. Akkor én most szeretném igazolni az elmúlt években benyújtott adóbevallásaimmal, hogy a házam értékének többszöröse után fizettem adókat. Gondolom ezek után az én házamat nem fogják megadóztatni.

Hatalom: ...

Ön milyen válaszra tippel? (pl.: Viccelsz köcsög??)

Az értelmetlen fogyasztás "büntetése" témakörben is felmerül bennem pár kérdés.
A nagy autókat és a cigarettát értem.
Az ingatlan azonban elég fura ügy. Aki építi az részben a jövőnek is építi. Egy rendes ház túléli az építtetőt és több generációt is kiszolgál. Egy Festetics kastély a nemzeti örökségünk része, amire mindenki büszke. De a szebb körúti bérházak lebontása ellen is tiltakoznának a városvédők. Az adózott jövedelmek ingatlanba felktetését én nem igazán értem, hogy miért kellen büntetni. Pláne akkor nem értem, ha mellé teszem azt is, hogy pl. az erdőkben száguldozó, dübörgő quad-okra költött pénz értelmes és nem büntetendő pénzköltésnek minősül.
süti beállítások módosítása